Tükröm, tükröm…

A másik oldalról fotózz, mert az a szebb profilom!
Ezt a szelfit törlöm, túl nagy a tokám rajta.
Basszus, ezt az ősz hajszálat de nehéz kitépni!
Béna ez a tükör! Szerintem hibás. Vissza lehet még cserélni?

Eisoptrophobia, azaz magyarul tükörfóbia. Talán furcsának tűnhet, de ez egy létező betegség.  Vannak, akik félnek belenézni a tükörbe. Tágabb értelemben azonban arról van szó, hogy egyesek nem merik önmagukat kívülről megpillantani, mert rettegnek attól a képtől, amit megláthatnak, vagy meglátni vélnek.

A vállalatok világában is létezik ilyen fóbia.

Többször fordul elő cégvezetőkkel beszélgetve, hogy büszkén bizonygatják, olyan nincs is a cégben, amiről ők ne tudnának. “Minek bármit is megvizsgálni, felmérni, hiszen úgyis tudok mindent?!” – szokták kapásból válaszolni.

“Itt mindenki őszintén elmondhatja, amit akar. Ezer éve együtt dolgozunk, ismerek mindenkit név szerint is, ha kell, tudom, mi a hobbija, hány gyereke van. Engem itt meglepetés nem érhet. Baj is lenne, ha én nem tudnék mindent! Hogy működne úgy a cégem?”

Ismerős mondatok?

Valójában milyen okok is rejtőzhetnek ezen hozzáállás mögött? Szerintem alapvetően kétféle eredőre vezethetők vissza a szembesüléssel való félelmek: az önáltatásra és a tehetetlenségre.

Az első esetben fájdalmas lehet beismerni, hogy a vágyott ideálkép és a valóság között eltérések vannak. Ez megtépázhatja a vezető önbecsülését. Fél, hogy kiderül, nem is olyan megingathatatlan az elismertsége? Inkább a pozíciója, mint a kvalitásai miatt élvezi a figyelmet? Alkalmazott vezetőként az egzisztenciaféltés is ráerősíthet erre az érzésre, míg tulajdonosként egyfajta identitásválság megélését okozhatja. Nyilván jobb az ilyen helyzetektől megmenekülni…
A kígyó saját farkába harap.

A másik esetben a tények nem jelentenének problémát, sőt, a vezető vágyna is ezekre az információkra, mert hasznosnak tartaná a munkájához. A kutya máshol van eltemetve. Az eredmények nyílt felhívást jelenthetnek az azokból fakadó intézkedések megtételére. Ez az a fájó pont, ahol egyes vezetők megtorpannak, mert vagy lehetőségük vagy bátorságuk nincsen a változtatások meghozatalára. A szőnyeg alól kisepert ellentmondással viszont hosszútávon meghasonlásmentesen nem lehet boldogulni. És itt visszakanyarodunk az előzőekben vázolt ördögi körhöz, amely tehetetlenségbe zárja a vezetőt.

Bármelyik fajta viszolygásról is legyen szó, szerintem az esetek többségében kiderül, hogy csak árnyékboxról van szó. A félelem eltúlzott, leginkább csak képzelt ellenségekkel harcolunk.

A vállalatok, szervezetek egészséges fejlődéséhez szükségesnek tartom a rendszeres időszakonkénti felülvizsgálatokat, kisebb-nagyobb viziteket és konzíliumokat, ahol gondos és felelősségteljes megközelítéssel támogatni lehet a tükörbe nézést. Vérvételre sem az élvezet kedvéért járunk, hanem azért, mert tüneteket észleltünk magunkon, vagy éppen elkerülni szeretnénk azok előfordulását. A szervezetek életében a felépítést, a kapcsolódásokat, a lehetőségek és a kritikus pontok feltárását célzó felmérésnek akkor van helye, ha az a vállalat egészséges működését támogató komplex folyamat részét képezi.

A Delega Management Technológia Kft szervezeti egészségprogramjának fontos részét adja az a fajta “tükör-terápia”, amely a hiteles állapotfelmérésen túl a kapott kép értelmezésében, az eredmények további hatásainak kibontásában, a változások kommunikációjában és következetes végrehajtásában a vezetőknek segítő támogatást nyújt.

Eszköztárunkban szerepet kap a Vállalati Vitalitás Index nevű mérési módszer, amely kiváló és hatékony eszköz ahhoz, hogy a vállalat úgy nézhessen egy őszinte, torzításmentes tükörbe, hogy a tükörképe bátorítólag visszamosolyog rá.

 

 

Neked milyen tapasztalataid vannak a vállalati felmérésekkel kapcsolatban?

Hívj, írj, kattints!

Delega Management Technológia Kft honlapja

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.